'95. szeptember 18.
És megint csak este lett,
és csípős sötét csorgott
az ablakra, gyepre, dérre,
csonkolt vadbodzaágra,
de valami hétköznapi lüktetés,
talán teremtés utáni fantomfájás,
mégis oly elevenen és tisztán tündökölt,
akár szentségtartóba ejtett színarany gyűrű,
akár a kisgyermek száján kicsordult anyatej.
Valami istentelenül békés ragyogás,
mely mégsem lehetett gyönyörűbb annál,
ahogy egy szűz lányka éppen elsírja magát.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2017-09-05 12:12:43
Utolsó módosítás ideje: 2017-09-05 12:12:43
