Vonatablakok
"Milyen veszélyes nem szeretni az életet,
ami elénk kerül?" (Seamus Heany)*
Elkopnak a mozdulatok,
a vigasztalás esetlen gesztusai.
Nehéz vagy, nyög az élet,
és egy reggel valahol letesz.
A zene az egyetlen, ami
felemel. Lebegsz, mázsás
kő, tollpiheként a levegőben.
Szerelmeid kivilágított vonatablakok,
de a végállomás nem te vagy.
Cigarettavégeket görget a sínek
között a szél. Álmodsz még?
Vagy csak az utat virrasztod,
amin már nem jársz?
2016. április 15.
(*Gerevich András fordítása)
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2017-09-01 13:09:23
Utolsó módosítás ideje: 2017-09-01 14:37:05
