Valami hasonlót

Melléd ítélten menekülni, merre és hova?
A mindenség vágányairól kisiklott éjszaka
hideg romjai, és törmeléke alatt elnémult terek
csak elreccsent bordák, szilánkok meg szegek.
Kendőzetlen egyszerűséggel zuhanó csillagok
marják szemeim kékjébe alkony-langy alakod,
de mint összehűlt levelű lombok közt a fagy,
megtorpanni kész éretted minden gondolat.
Sziklák, kövek hasadjanak, hajnalok égjenek,
fényükben bealudt mécsesek sütkérezzenek!
Amíg fellelem végre az egyetlen világi ragyogást,
az anyagtalan létből tökéletesre alkotott csodát,
talán az isten békés pislogására formált napfogyatkozást,
vagy annál is szebbet,(ha van) valami hasonlót tehozzád.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-08-28 21:17:16
Utolsó módosítás ideje: 2017-08-28 21:17:16