képzeletem erőlködik
hogy úgy lássalak ahogy szerettelek
fantáziálok utoljára
emlékeket gyűjtök rólunk
mit zsebembe gyűrve magammal vihetek
másnak duruzsolt hangod
mikor elhittem egyetlened vagyok
azt hiszem észre se vennél
a metrón csak egy lenge fuvallat
súgná öntudatlanul füledbe: szerettelek
