Búzasárga, homlokfehér






Édesanyám maga nem fél?
Most lopják a csillagokat.
Tehervonattal viszik el.

Két óriás jött el értük.
Zsebükben egy fél világ míg,
maga egy egészet cipel.

A csupasz ég ablakunkra
Jégvirágos mezőt lehel.
Az arcomat abban mosom.

Egyszer én is megöregszem
S az emberek a helyüket
Átadják a villamoson.

Most a konyhaasztal mellett
Hajolok a tányér fölé.
Előttem még pár harapás.

Az idő eltelik és a
Jégvirágból pipacs lesz,
A csillagokból máglyarakás.

Ha maga ül velem szemben,
A szeretet hálás dolog.
Inni se kér,enni se kér.

Én úgy láttam édesanyám
Lepke szállt a házunkra
Egy búzasárga,homlokfehér.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-05-07 10:48:34
Utolsó módosítás ideje: 2017-05-07 10:48:34