Hallgatag járok
Tavaszi erdő,csak te tudod:
gótikus templomom lettél
megint, elfagyott hitű zarándok
asszonyé. Üres voltam, és
néma, amíg nem találtam
vissza hozzád. Hallgatag járok,
mély talajba húzza vissza
lépteim az emlékezet, fények
keringőznek a fák fölött, mint
egy kép, kislányként bámultam,
megérintettem egy ujjal, vissza
is húzva rögtön, ne lássa senki.
Hűs források rejtik boldog
könnyem, szemem óvatosan
csillan, tavaszodik, téged
kereslek mindenhol: Itt vagyok
Isten. Úgy láthatsz, ahogy
teremtettél.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2017-03-27 13:43:53
Utolsó módosítás ideje: 2017-03-27 13:43:53
