Virtuálisan


Félretaposott élet.
Minden koppanás fáj.
Csapóajtók, folyosók, emeletek.
A léptek lelassulnak,
mint aki maga után jár.
Betegesen.

S hogy ne lássák, hogy újra itt van,
a padon ülők közt elvegyül.

Már nem is kérdez.
A kérdés drága gyógyszer. Ő válaszra vár.
Lesi, ahogy kór kórra talál s amit hall,
fortélyait a „mittegyeneknek" őrzi első kézből
mindhalálig. Így gyógyítja magát.
Virtuálisan.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-12-15 22:21:44
Utolsó módosítás ideje: 2016-12-15 22:21:44