Én már semmitől se

Nálam felejtett ez a meghasonlott, októberi éjszaka is.
Nyári szemekkel nézem az utcát, kerülgetem
a gesztenyék vaktában élesített gyalogsági aknáit.
Illatod helyett puskapor,
s vágott fű szagát sejtem a kifosztott őszben,
lámpabúrák üvegszemeiben
elmagányosodott, lakatlan napkorongokat.
Legjobb lenne örökre magammal vinni
lázadozó hajtincsed karikagyűrűnek,
reménytelenül szépnek látlak,
mint szeretőiket a háborúba induló,
önkéntes katonák.
Én már semmitől se félek.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-12-09 21:08:28
Utolsó módosítás ideje: 2016-12-09 21:08:28