Közérzetem (bővített)

Öten álltunk a kalitka körül. A kalitkában
törpepapagáj. Néztem, ahogy röpdös fel-alá.
Egyszerre csak késszúrásszerű érzés.
Ismerős bizonytalanság. Jelzés a külvilágtól.
Nézek az arcokra. Négy szempár szegezül
a földre. Hirtelen elhallgatás. Mit beszéltek?
Kérdő tekintetem Anyámon. Sír. Azért sírok
– magyarázta –, mert a madárka olyan
aranyos! Azt mondja: buta, buta... Tolerálás?
Szánalom, lesajnálás. Csenddel takargatják
az igazat. Tehetetlenség hullámát legyűrve:
Úgy mondja, mint az ember? – kérdeztem.
Úgy, pontosan úgy – válaszolták. Bólogatva,
artikulálva. Egy-két, szájról leolvasva
megértett szó után idegtépő üresség.
Nyitottságom feladom. Ekkor szívembe
úszott – nem repült! – a zöld-sárga papagáj.
Összekocódó csőre: nyugalmam. Kölest
hántol, vagy mondja: buta, buta...
Kinéztem a tájba. Fénylett április,
az almafákon pompás virágruhák!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-12-05 11:04:49
Utolsó módosítás ideje: 2016-12-05 11:04:49