Hervadás

Hajnalban van a csendnek
magasztossága, átható
némasága valahogy más,
mint az éj hallgatása.

Talán a nyárnak van
ilyen lassú hervadása,
mikor zöld vérét hullajtja
a lomb ősszel az elmúlásba.

Az időt jelző reggeli
harangszó fémes zúgása
nekem sem kegyelmez,
kéretlen, gyűrt ráncok
rajzolódnak arcomra
lejáró időm jelezve.

Súg a hajnali, titokzatos
csend fülembe: te is testből
születtél testbe, sejtjeidbe
az elmúlást mélyen elrejtve.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-11-25 10:01:48
Utolsó módosítás ideje: 2016-11-25 10:01:48