Szalay Károly
Plátói szerelem
Plátói szerelemmel
viszonyulok Hozzád,
erős óhajtással,
csókolnám az orcád.
Megbabonáz a gondolat
ha gondolok Rád,
epedve kívánlak,
úgy rohannék Hozzád.
E plátói érzelem
nem régóta tart,
személyed, kedvességed,
olyan mint simogató--
homokos part.
Én vén szamár
elvesztettem fejem,
megkörnyékez a szerelem,
úgy látszik még van ilyen.
Plátói szerelemmel
nem üldözlek tovább,
elfojtom a fellobbanó lángot,
koncentrálva:----
versírásra inkább....
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2016-11-10 08:21:07 Utolsó módosítás ideje: 2016-11-10 08:21:07
|
|
|