Plátói szerelem

Plátói szerelemmel
viszonyulok Hozzád,
erős óhajtással,
csókolnám az orcád.
Megbabonáz a gondolat
ha gondolok Rád,
epedve kívánlak,
úgy rohannék Hozzád.
E plátói érzelem
nem régóta tart,
személyed, kedvességed,
olyan mint simogató--
homokos part.
Én vén szamár
elvesztettem fejem,
megkörnyékez a szerelem,
úgy látszik még van ilyen.
Plátói szerelemmel
nem üldözlek tovább,
elfojtom a fellobbanó lángot,
koncentrálva:----
versírásra inkább....





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-11-10 08:21:07
Utolsó módosítás ideje: 2016-11-10 08:21:07