Alkonyi hangulatban

Szavak jönnek, szavak mennek
díszeiként az együttlétnek.
A nappal lassan alkonyra vált.
A témák nem ismernek határt.

Az emlékek felélednek
értékeiként életüknek.
Múltunk egy része elevenné vált.
Az emlékezés így díszíti a mát.

Miközben a múlt egy részét élesztgetik
addig lassan-lassan beesteledik.
Az asztaltól komótosan felállnak
és egymástól kézfogással búcsúznak.

Halász István
Rózsavölgy, 2016. augusztus 26.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-08-28 10:28:12
Utolsó módosítás ideje: 2016-08-28 10:28:12