virágfájdalom

én csak így létezem
mint az út szélén lévő virág
az ég világon senkihez nincs közöm
csak élek
vagy nem élek
nem tudom
szóval én csak úgy ácsorgok az út szélén
csak éppen szirmaim nincsenek
meg szép nem vagyok
inkább valami száradófélben lévő útszéli gaz vagyok
ami valamiért mégis megtetszik, ahogy mész az úton
de mégsem tépsz le
annyira se méltatsz, hogy letépj és
egy otthoni pohárkában vagy a nadrágod zsebében hagyj engem  elszáradni
nem érdekellek
csak meglátsz és tovább mész
de nem
valami csoda folytán mégis csak lenyúlsz felém
le
mert te fent vagy
én lent
és fel kell rád néznem
mert muszáj
mert én csak egy virág vagyok, aki várja, hogy legyen valami
mert ez az üres útszéli lét kikészít,
ezért letépsz
kínzó fájdalommal szakítasz el egyetlen kapaszkodási pontomból
az egyetlen biztos dologtól
a földtől
de ez a legédesebb szenvedés
mert magadhoz emelsz
fel
mert te fent vagy
és most már én is
a kezedben
az arcodhoz emelsz
hátha legalább illatom van,
ha már másom nincs
elmosolyodsz
tetszem neked
és a kezedben lóbálva mutatod meg
milyen az, ha nincs biztos pont
milyen az, ha valaki mástól függsz
milyen az, ha valakinek mosolyt csalsz az arcára
élvezem, de közben pusztulok
az a biztos pont tartott életben
az táplált
de most nincs
és itt lebegek
fent
mert te fent vagy
én meg  kezedben
és felfogom milyen is biztos pont nélkül élni
vagy meghalni
ahogy haladsz, megállsz egy ház előtt
és bekopogtatsz az ajtón
izgalmadban elmosolyodsz
én meg csak nézlek
innen lentről
mert te fent vagy
én meg a lent lógatott ujjaid között diszkréten pusztulok
hogy láthassam a mosolyodat
az ajtó nyílik
mindent értek
egy lány az
mosolyog
odaadsz neki
és akkor értem meg,
hogy azért születtem,
hogy meghalhassak,
örömet okozva
és utoljára téged látva






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-07-28 18:45:07
Utolsó módosítás ideje: 2016-07-28 18:45:07