Megfáradt zarándok
kopogtatok szíved ajtaján
megpihennék
vándorgúnyám a fogasra
felakasztanám
beinvitálsz
ennem adsz
borral kínálsz
ajkunk összeér
együtt töltünk
egy mámoros éjszakát
aztán reggel
mikor felébredek
és kinyújtom feléd
a kezemet
hogy megérintselek
már nem érezlek
lehet, hogy álmodtam
az egészet?
