SZIVÁRVÁNY: KETTŐS KAPU

A/
Elősereglenek sós hullámok emlékei,
a Fellegek Ura engem sodor partra,
erényért szolgáljak
- múlandón múlhatatlan
a Rózsák hercegének
Karoddal vezess Jézusunk  elé
a szelíd halhatatlanságba – s:
Vigyázz! – kivirágzik az éjjel , –
míg Ő tüskékből hajnall,
árulók dobálták sárral:
Sötét Sereg!

B/
Hiszed-e a vér fájdalmát, iszamos,
de csókokkal mulasztható (volna).
Csóktalan!
Föltolul mosolyod,
édes almavirágzás a kert, -
szirmos kékszakállba fogózz;
ébredezz önvaló-vajúdásra
- galambszárny teszi könnyűvé
szivárványterhed, -
szellőként fekszik az égre,
idevéresült Krisztusunká.

C/
Beállna vonatunk
- fehér kendő, zöld ág -,
a Golgotáig közlekedik,
tán még tovább.
Szállj fel rá,
telepedj mellém,
arcunk rögzül
a tájon
átsuhan,
- az ablakon jégvirágon
nevelt magány Szabolcs betűje:
bárkához rendelt sóhajommá.
Hány éves a kapitány?






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: -, -
Kötetben: Holdhídon (Saarbrücken/Németország, 2016)
Kiadó: Blessed Hope Publishing
Feltöltés ideje: 2016-06-25 11:03:43
Utolsó módosítás ideje: 2016-06-25 11:03:43