Hiába és mégis
Hiába is írnék szerelmes verset,
hamisan csengenének a sorok.
A szerelemről rég megfeledkeztem,
az ifjúság elszállt, nem álmodozok.
Mégis... köszönöm, hogy itt vagy mindig.
Együtt éljük le a hátralevőt,
mert jó veled most és mindhalálig,
szeretetben mérjük a múló időt.
Ha előbb hagynád el e világot,
akkor örökre magányos lennék.
Sírodra szednék ezer-szép virágot,
fejfádhoz ültetném, így üzennék.
Mert akkor is hűen szeretnélek,
szeretet nélkül nem élet az élet.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2016-06-13 05:36:31
Utolsó módosítás ideje: 2016-06-13 05:36:31
