Két mondat a trogiri templom láthatatlan fémkorlátjához...
Egy eltévelyedett, komor,
faragott kőszobor
díszes lelkét látva
dülledt szemmel léptem én hátra...
S fogtam a fejem nagyon, mert
a látvány agyonvert...
Miként más mulat,
ha jön a nem várt fordulat,
úgy nevetett rám a korlát,
mit az ember csak akkor lát,
ha már mindegy, késő,
és üt, mint egy véső,
ezért e fájdalom,
hát ezért fáj dalom...
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: Furcsa idők (, 2013)
Kiadó: Underground kiadó
Feltöltés ideje: 2016-05-24 10:15:27
Utolsó módosítás ideje: 2016-05-24 10:15:27
