Egy nyugodt ember

Vár az orvosi rendelőben
sok beteggel együtt az ember,
a rendelő ajtaja nem nyílik
mereng maga elé, s szólni nem mer.

Megszokta, hogy sokan vannak
nyugodtan várja hát sorát,
nem könnyű a gyógyítás,
felelőssége van az orvosoknak.

Ülünk hát a rendelőben
várjuk, hogy nyíljon az ajtó,
nem tudjuk mi tart oly sokáig,
mit csinálhatnak odabent.

Oly nagy a késztetése
hogy ugorjon az ajtónak neki,
végre nyílik az ajtó
fehér köpenyes hölgy jön ki.

Ő nem nővér, Ő is beteg
mosolyogva néz le ránk,
a köpeny miatt könnyű neki
gondolja, na várhattok tovább.

Most kezd elfogyni a nyugalom
emberünk gondolja, berontok,
észbe kap, riadtan felnéz,
nem tehetem: az idegosztályon vagyok...





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Életképek (Vásárosnamény, 2005)
Kiadó: Beregi Nyomda
Feltöltés ideje: 2016-03-01 18:06:36
Utolsó módosítás ideje: 2016-03-01 18:06:36