Sebet metsz a fák testére, ág bogára felhő feszül.
Megszületni készül s délre harangszóval utcákra ül.
Fekete, mint letűnt emos, ég fülére varjú akadt.
Ott lóg az míg mindent elmos alatta a gyors zivatar.
Akkor leszáll a vállamra s károgva szívembe hatol.
Megszokta, hogy odabent is miattad sok vihar tarol.
