Farkasverem

János már szikrázik a dühtől, amint
összeveri a kavicsokat a tóparton,
persze a kavicsok meg vakon
tűrik a próbát, így hát nem sikerül
tüzet csiholnia Julinak, pedig
farkasordító hideg van, Juli
elégedetlenül zsörtölődik, be
nem áll a szája, elátkozva urát,
miközben János úgy akarja, hogy egy
farkas teremjen itt, elevenen felfalva
nejét, ő meg a hirtelen jött
ötlettől vezérelve agyonüsse
a már rég meggyőzött ordast, a metsző-
fogát kitépve talizmánnak, azt majd
Juli nyakába akassza, ha már a
farkas gyomrából kiszabadította,
legyen szerencséje a szerencsétlennek,
s füléhez tartva az elhagyott csigaházat,
mosógépét, centrifugáját
hallja búgni tök elégedetten,
bár a csönd vacogott rendületlenül,
Juli egy kérdőjelre tekeredett,
mint a paradicsomhoz szokott kígyó.









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Kalligram, 2014
Kötetben: Jancsi és juliska (Ekecs, 2014)
Kiadó: AB-art
Feltöltés ideje: 2016-02-08 12:45:57
Utolsó módosítás ideje: 2016-02-08 12:45:57