Én, Te, Ő, az Ördög, meg az Isten

Egy durcás ördög ül a sarokban napok óta, a cserépkályha mellett, háttal az ajtónak, ha belépsz a szobába. De ilyenkor úgysem nézel soha a hátad mögé, a legutóbb pl én ültem ott, órákig, észre sem vettél, de nekem jó volt ott látni magamat, kívülről, jó volt, hogy nem törődött velem senki sem, én voltam a kísértés, mely meglapul ott szépen, csendben, és nem kísért mégsem.
Így hát biztonságban van itt az ördög is, nem kevésbé az isten, tenyér-verejtéked a kilincsen, minden, ami sokatmondó és hallgatag. Szóval most itt lapít az ördög is, kezében a feszület tovább forgácsolódik ( Krisztus meglehetősen passzív, pont, mint ott, akkor a kopár Golgotán, de csak egyszer) , szájában elcsépelt imáink áznak-foszladoznak. Nem is pislog, ha odanézek, csak bámul, meredten és illetlenül, ahogyan neki azt illik mégis. Engem ugyan hiába fixíroz, semmim sincs, amit szégyellhetnék előtte - hogy legalább; a kedvére tennék egy kicsit - így hát unatkozik,hogy a szerepéből is hajlamos kiesni egy pillanatra, időnként, míg lopva visszanézek,s tetten-érem, mert ártatlan legalább annyira, mint te, mikor azt hiszed, alszom épp, s engem nézel.
Azt gondolod, valaki most meg akar hökkenteni (én, az ördög, vagy az isten ), pedig csak mesélek, s még csak eleje-vége, tanúság-szaga sincsen (erre most a patás is biccent egyet) csak mert , csak úgy, ahogy a levegőt is veszem, s ahogy néhanap megtervezzük a kivitelezhetetlent, ahogy lépünk, törtető-csendesen, ahogy élünk, én, te, ő, egyik láb - másik -', ez csak séta, séta a mennybe:
gerenda-gyakorlat, s alattunk olykor felreccsen az isten.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-01-06 16:23:15
Utolsó módosítás ideje: 2016-01-06 16:23:15