Mégis az élet

Ha végig böngészném eddigi verseim,
elámúlnék, mennyi vers jött a világra,
mint mikor a fösvény révül a kincsein,
s kábulatából sem riasztja a lárma,
melyet verseivel vált ki a rajongók
önkívületében tisztelői torkán,
mintha vezényszóra dongnának a dongók,
egyszerre kezdene tombolni az orkán.

Nem is tudom, érdem, vagy csak vakszerencse,
a termékenységnek eme tobzódása,
vagy a sok fájdalom, milliónyi szemcse
kíméletlensége, buzgó roncsolása
szűli ezer kínnal belőlem a dalok
leírhatatlanul nagy tolakodását,
vagy csak bizonyítja, fájok, tehát vagyok,
várom a beteg test teljes elmúlását.

Nem sürgetek semmit, mert mégis az élet
az egyetlenegy szép érték a világon,
szüleimtől kaptam, mást nem is remélek,
csak tovább őrízzem, minél tovább fájjon!

2015. december 12.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-12-12 06:31:31
Utolsó módosítás ideje: 2015-12-12 06:31:31