Térkép helyett II.

A medence legalján ülök és a Holdat nézem.
Ahogy remeg a felszínen néha olyan mintha
mozogna a szája.
A tört fény miatt alig látom meg a mellettem
fekvő tigrist.
Úgy tűnik ő is a Holdat bámulja.
Lehet, hogy észre sem vett.
Mindketten várunk valamit.
Talán azt, hogy az egymásba ugráló
kráterek kirajzolódó mintáiból
egyszer csak összeáll a térkép,
ami kivezet innen.
De már felfedeztem, hogy
folyton csak ugyanaz ismétlődik.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Magyar Napló, 2011/8
Kötetben: Térkép helyett (Budapest, 2014)
Kiadó: Magyar Napló Kiadó
Feltöltés ideje: 2015-12-05 18:00:56
Utolsó módosítás ideje: 2015-12-05 18:00:56