vénlány

szomorú vénlány maradt ez a nő
aki nem kellett senkinek bár gyöngyök
vannak a szemében a lelkében szögek
így nevelték nem verték csak a mesék
amiket mondtak neki nem hoztak nyugodt
álmokat sokat sírt a takaró homályában
most is sír este a magány lugasa körülötte
elrejti és el is felejti milyen vágyni valaki
után az utcán úgy ment sudár-büszkén
mint a lány a festményen ami a kedvence
hitte ő is ilyen szép és az is volt még most
is az csak a szomorúság nem hagyja el csak
az lengi körbe nem a parfümök illata hiába
az idő rágja kívül-belül pedig jógázik és
vegetáriánus virágokat nevel az erkélyén
macskái kecsesek és drágák ennyije van






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-11-30 07:00:42
Utolsó módosítás ideje: 2015-11-30 16:55:00