Valamikor, szombaton

Kedvesem,
a mai estére
három szelvényt is vettem.
(Hogy megüljük mint szokás rendesen
az új munkás-szombatot. )
Egy a tiéd,
a másikkal talán én formálok híres-hangzatos
Jogot,
melyről büszkén regél a század, a harmadikat pedig
jobb ha inkognitóban tartod,
mert így édesem,  azzal ma
megtréfáljuk a sorsot,  ahogy mindig is vágytad:

lehetsz majd minden, ami ellen születni
volt kölcsön-bátorságod,
leülhetünk akkor jámbor-naivan mi is, fogyasztani
mert belépőnk lesz a rendszer terített svédasztalához,
ülünk is majd ott
elátkozott-éhesen, nyammogva a takarmányon,
ülünk és csak nézünk, tekintet nélkül,  
ahogy a köröttünk bolyongó civil halhatatlanok, de mi,

ha  nem félünk már többé semmitől
hát rettegett kísértetek nyomába eredünk,
hosszú, fehér köpenyeik peremét tapossuk majd és azok  
előttünk mind  hasra-fekszenek,
előbb érünk a padlásszobába, és Te édesem, Te
nem engeded majd be őket, mert a padlásszoba  egyedül csak a miénk lesz,
és ott  a valóság többé már meg nem kísérthet

se téged, se engem,
mert olykor  édesem, a szerelem, csak a szerelem , pont elég.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-11-17 15:52:00
Utolsó módosítás ideje: 2015-11-17 15:52:00