Álmodozó
ezerszer is elátkoztalak és
ezerszer öntöttem szoborba arcodat
körbecipeltem akár egy trófeát
a tökéletest a bronzból elevent
csak lélegzetvételkor éreztem néha
hogy gipszporral lett tele
a tüdőm s szemem előtt táncol
felkavarva pedig vihart sem keltettem
azt hittem tökéletest alkottam
elfelejtettem hogy én is csupán
újraélesztett szikra vagyok
szunnyadó tűzből mentettek
ördögökkel szövetkezett angyalok
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2015-11-16 14:41:49
Utolsó módosítás ideje: 2015-11-16 14:43:35