Téli nap
A komor fák fekete tömbje
szúr bele a friss hó fehérjébe.
Állnak, mint a fagyott katonák
egy egészen hosszú télen át.
A Nap bár nincs kedve, már nagyon régen felkelne,
de még ásítva bújik a hófelhőbe,
majd széttépve annak szürke rongyát
küldi le a Földre álmos pillantását.
Végignéz a havas világopn,
az egész hóval takart tájon.
Egy darabig még fenn van az égen,
majd eltűnik a hófelhőkben.
Halász István
Pestszentlőrinc, 2002. december 16.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2015-11-04 12:05:17
Utolsó módosítás ideje: 2015-11-04 12:05:17
