Sötétedéskor, napkelte előtt

A transzcendentális, a titokzatos,
tapasztalat-előtti, mint isten,
félek tőle, mert mindig zavarba hoz,
mielőtt kérhetném, hogy segítsen.

Mert lépten-nyomon segíteni kéne,
hogy  biztosabban letagadjam őt,
táncolna velem  bonyolult zenére,
sötétedéskor s napkelte előtt.

Nem hívtam soha, mégis velem vacog,
a hideg ürben a tüzes csillagok                                                        
bizonyítják, hogy csakis bennem él,

milliárd fényévekre ez a lélek,
a belső végtelenben, mint a fények,
nem mást, nem magát, transzcendenst remél.

2015. október 24.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-10-24 03:57:41
Utolsó módosítás ideje: 2015-10-24 09:14:52