Nulljegy
az idő göcsörtös tenyerébe
ültette az őszt és krumpli arcúvá
lettek az öregek
fülemből fordul ki a kuvik hangja
mennem kell
máshol vagyok otthon
önmagamból kilépő te
a kivasalt peron
utasokat gyűr maga köré
szilvacefre ízű
elköszönések potyognak
bőröndök közül gurulnak
a viszontnemlátás diói
(a szemedben nem látok mást
csak hogy minden somot
elvittek belőle a hollók)
és már az utazás elején
tudom hogy ugyanott vagyok
ahol el sem indulok a végén
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2015-10-09 23:38:30
Utolsó módosítás ideje: 2015-10-10 08:11:22
