Éjjel (jav.)

Mennyi éjjelt töltöttem ócska cigaretta füstben,    
gondolkodván sokat a léten, világmindenségen,
de minden amire rájöttem  csak a hordóba bújás,          
amihez tehetségem nincs, hiányzik belőlem a kitartás.

Maradok hát továbbra is, mint megfigyelő,
cinikus kritikus, soha semmivel sem egyenlő,
ki holmi sejtelmekre, álmokra támaszkodva,
ítéletet hirdet, s aki felmenti az is saját maga.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-09-26 18:29:19
Utolsó módosítás ideje: 2015-09-26 18:29:19