A fény

Gyönyörű szép hegyek, tengernyi virágok,
rengeteg új esélyt látok.
Halomban tornyosulnak elém a gondok,
mégis tudom, új igent mondok.

Újult erővel, no meg akarattal
én tűnök ki magasabban.
Eltávolodok egyre jobban,
s gondolataim kattognak, akadoznak.

Egyszer csak beszürkült előttem az ég,
ekkor homály borult felém.
Jöttek a könnyek és a süketség
nem láttam kiutat még.

Belém hatolt a sötétség,
magával ragadott a könnyűség.
Hagytam, hogy felülkerekedjen rajtam
s tudtam, majd kikerülök onnan!

Vártam a napra, arra a pillanatra
hogy történjék valami szokatlan;
valami, amit magam sem tudtam
mit jelent, mivel jár, mit fogalmaz…

Lassan akart felém közeledni a világosság
amely sok újdonsággal járt.
Aztán hirtelen történt egy robbanás,
s egy pillanat alatt felfordult az egész világ!

Lankás dombok, egylaki virágok:
örülök,hogy hozzátok járok.
Folytatom utam a kanyargós járdákon,
s ha érdekességet látok, megállok.

2015. április 09.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-09-06 21:35:28
Utolsó módosítás ideje: 2015-09-06 21:35:28