Csíkos pokróc. Madár
láthatja így a vetéseket.
Talán nyár van. Aratás.
Megfordulsz. A táj veled
mozdul. Ahol érdes
az anyag, már tarló lehet.
Lélegzeted ritmusa apró
dombokat emel és
völgyeket süllyeszt. Most,
amint föléd hajlok
égbolt vagyok, s hogy
meg ne fázz, csípődre
húzom a vetéseket.
