Széllel üzensz



Lampion füzérek fényében
imbolyog a magányos kikötő.
Alkonyat festi újra az eget.
Tegnap mélyvörös volt, ma aranysárga.
A szirten állok, magasan a város felett.
Felkap a szél, és tovalebbent.
Beleszédülök a sirályok röptébe.
Messze fehér vitorlák közelednek.
Déltengerek mézédes borait hozzák,
és hordókba zárt vad méheket.
Hajnalban a part menti fákra
színes madarak ülnek,
dalukkal ébresztik a várost,
és a házmesterek járdáikat
illatos vízzel mossák le.

Új harang készül a tiszteletedre.
Ágyúból öntött, rézszagú, nemes.
Hangja mély, úgy messzire hangzik.
Nevedet zengi majd, mikor megérkezel.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-06-16 18:29:24
Utolsó módosítás ideje: 2015-06-16 18:32:04