Ölelj, édes Istenem!
Elaludnék hófehér kebleden,te Isten.
Mint volt-nincs bogár.
Legyél lángjával itató nyár,
mikor itt lenn rideg minden;
Melled felpuhult kő .
- Az legyen kozmosz-világom!
öleden - a halál mezején
- részeg álmom
hadd higgyem :
Téged földerít.
Imádjam pergő- fürtjeid!
Amit itt hagyok szörnyű,de
ölelj e nehézből könnyűre…
Még egyetlen hegyen sem jártam,
Csókold a vállamra szárnyam!
Elalszom most kebleden,
ölelj , édes Istenem!.
Hadd legyen könnyű momentum,
mikor születik egy titkos testamentum,
s reszkető számat az égre emelve,
kérem, mit apától:
hogy szívvel nevelj te.
Apám nem nevelt szívvel, sem szóval.
Mit akarok én Mindenhatókkal?
Mégis a vörös Jordán zúg vérköreimben.
Téged szeretni foglak, Isten.
Mint foszlékony virág ki álmába áthajol.
mikor a révbe egy fodor
levelet sodor;
Amit itt hagyok szörnyű,de
ölelj e nehézből könnyűre…
Legyek szomjas bogár.
Legyél lángjával itató nyár.
Legyek alvó
legyél virrasztó.
.
Öleden – a halál mezején -
nyújtozom veled én.
- csitítsd el mérges világom.
csöndes éjszakára vágyom.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2015-04-20 22:31:38
Utolsó módosítás ideje: 2015-04-20 22:31:38
