Karjaidban pokollá leszek
Ölelni szorosan, eltemetni
Engem a világ gondjai elől,
A bút és bánatot elfeledni,
Most a szomorúság fala ledől.
Lehet ez a pillanat örök?
Szorosan simulok testedhez,
Mert magadhoz húzol kezeiddel,
Készen állok egy új kezdethez,
De hagy simogassalak még kezeimmel.
Az ég most már rajtam röhög?
Hallom, hogy szíved gyorsan lüktet,
Vért pumpál ereidbe, éltet,
S minden dobbanásod engem büntet,
Mert szerelmem újjászületik érted.
Ámor nyilával magamba lövök.
Oly közel vagy énhozzám, kedvesem,
Bár lelkem csak egyedül fagyoskodik,
S én a magányt bármennyire is kedvelem,
Nem jó, ha árnyam magában raboskodik.
Haljatok meg, ti dögök.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2015-04-13 20:30:35
Utolsó módosítás ideje: 2015-04-13 20:30:35