amikor majd elköltözöl
batyudba teszed kincseid
másnak értéktelen
égszín üvegdarabok
kísérteteket öltöztetsz új ruhába
leborulsz előttük
szemükbe nem nézhetsz
kormos üveg nélkül
arcodra mosolyt mázolsz
ajkadon túlcsordul a rúzs
valaha zöld íriszed
kékre fested
a borsószemek
szétgurulnak
nem találnak vissza a héjukba
