A kiégett poéta

"Talpra magyar...", mond' a költő
s kitántorgott a kocsmából.
Angyalport is szippantott ő
asztala nyers deszkájáról.

Minden fillérjét elitta
odabent a szesz-szentélyben,
s hasonló víg cimborákkal
gajdolt trágárul az éjben.

Elvei már mind megkoptak,
lelkében nem lángol a tűz:
nem ír lángszavú verseket,
mely gazokat korbáccsal űz.

Véreres szemét lehunyta
a felkelő, rőt nap láttán.
"Eh, mit törődjem én vele,
hogyan országol a sátán!

Nem vagyok többé próféta
saját szeretett hazámban:
elveim már rég elégtek
idebenn a szeszkazánban."

Átkot mormolt s dülöngélve
nekilódult hazafelé;
nincsen már kötelessége
semminő a haza felé.

Ám elméjét egyre rágta,
mardosta egy csúf gondolat:
"Ha többé nem ostorozom,
ki tárja fel a gondokat?

Ki gyújt egy újabb kis mécsest,
ha kialszik minden fáklya,
elhozva a remény fényét
ebbe a sötét világba?"

Úgy megtorpant, fel is bukott,
ott feküdt az út porában,
s olyat tett ő, amilyet még
soha nem művelt korábban.

Megbökte vaskos hüvelykjét
egy ódon lúdtoll-pennával
és keblére rótta versét
a pirosló vér-hennával.

Ment, amerre vitte lába,
űzte végső küldetése,
s a hon összes városába
eljutott a verselése:

"Menj tovább, soha ne add fel!
Kényúr kegyét ne fogadd el!
Maradj ember, maradj büszke!
S ha a gonosz végső üszke

mind kialszik talpad alatt,
s ledöntöttél minden falat,
amely fátyla volt a fénynek
s gátja a tiszta erénynek,

egy ország áll mögéd bátran,
kik csalódva minden pártban
maguk alakítják sorsuk,
s hogyha elvégezték dolguk,

újra büszkén áll az ország,
s nem engedi többé sorsát
rút kezébe semmi gaznak -
csak deréknek, csak igaznak".

2017.08.20.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2026-07-09 07:39:12
Utolsó módosítás ideje: 2026-07-09 07:39:12