Vágyálom

Vágyálom ébred, adva az éjnek
Lágy takarót, melyet a hold
Sugara sző. Kéjbe vesző,
Képzelt árnyak, némán várnak
A paplan alatt, mely addig marad
Övék, míg a fény, s a remény
- hogy e gondolat való – csaló
Selyembe burkolja őket. Nőket,
S férfiakat rejtve – a fájdalmat feledve –
Játssza beteges játékát, s keres
Benne vigaszt az éj. De ne félj,
Ha hiszel neki, veled is feledteti
Mindennapjaid gyászát, s láthatod nászát
A lágy sugaraknak! Veled maradnak
Míg a hajnal monoton, zúgó hanggal
Nem rombolja valóságba, nincs-börtönébe zárva
E nem létező álmot. S a látott
Képekről lerántja a leplet, benned
Ürességet hagyva. Betakarva,
A paplanod alatt érzed, nem maradt
Veled senki. Felébredni: egyedül lenni.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.