egyszervolt

már nem az a hely vagyok
ahová érezni jártam
eltolódtak bennem a csillagképek
a földrajzi szélességek
atlantiszokká lettek a nagy szeretések
azt hiszem téged is
valami nagy összeroppanás alá temettelek
értelmen túli
lakatlan csöndek fölött függeszkedem magamban
gondolatszínű felhők atlaszán
próbálok eltalálni
oda ahol majd nem szédülök az üres terektől

egy másik idő vagyok már
nem amikor veled és addig
azóta szívem minden dobbanását
egyetlen sűrű pontba húztam
így csak ott fáj és csak akkor
amikor újabb fényévnyi vákuum
gyűrűzik közénk és ami

egyszervoltunk
máshol máskor de pont úgy
mielőtt





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-03-30 17:25:52
Utolsó módosítás ideje: 2015-03-30 17:25:52