Magányomban

Halk, hallatlan hangosan, hallgatva
Belül ordítva, de csendesen baktatva
Ingerekre fülem most hallgatag
Nem maradtam, már csak magamnak

Pohárban pezsegő, pezsgő a lelkem
Buborékként száll a gondolatom, és el is felejtem
Kelletlen, eszetlen ember mellettem
Aranyosan esetlen

Hulló hópihe vállamon
Ezért, nem kell szánalom
De nincs rangjelzés a válllapon

Lobbanó láng lélek
Lángokra lobbant
Látom a gondolatot ahogy megfogant





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-10-15 15:43:01
Utolsó módosítás ideje: 2014-10-15 15:43:01