Fekvőtámasz
Porló vegetációból hírnév bűzölög,
mikor már ugrálni is képtelen vagy.
A priccset dajkáló mérleg leszakadt karja magadra hagy.
Éber légy,
mert senki sem figyel rád, esetleg az elefántbordáról
lefújt porcukor.
A gomba alapú szilíciumszál erőt merít a meggörbített nagyítóból.
Csűrőkormányon kezed,
védi minden erezet.
A fullasztó szerpentin arany dukkózása elveszett.
A megintejúvolt vállapok, az égi szekerek,
a dinamitok sosem egyezkednek.
Zárlat a durva kéziratcsomóban, melyben rézveretes tündék szeretkeznek.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2014-09-20 13:13:43
Utolsó módosítás ideje: 2014-09-20 13:13:43
