Így ringattam magam

Késleltetés, hazudozás, színészkedés,
mennyi mindent elkövettem, mégis kevés,
bevéstem a nevem öreg eperfába,
beletört a bicskám, így minden hiába,
hiába a jókedv, hiába a harcom,
megszűnt aprópénzen volt, eltűnt az arcom,
nem hiányzik senkinek, csak a halálnak,
cipőm orrán fürge fényes hangyák járnak.

Nevem ha ismerik, csak véletlen lehet,
sárguló lombok még felfogják a szelet,
elrongyolódott felhők fölött a mennybolt,
ott trónolt az isten, vagy talán bennem volt,
soha sem tudtam ezt végleg eldönteni,
emberi dolgokról hittem, hogy isteni,
most-már lassan eldől, bebizonyosodik,
vagy vége a napnak, vagy csak hajnalodik.

Ez már a nyárutó, langyos a levegő,
napokig ömlött, hogy elfogyjon az eső,
a lakásba rekedt költő gondolkodhat,
mi terheli lelkét, biztosan van öt-hat,
ha csak hozzávetőlegesen ad számot
oltani a tüzet, hűteni a lángot,
csak arra vigyáz, hogy ne vesszen majd rajta,
meglátszik az arcán, mert pirulós fajta.

Úgy érzem, dolgom van, maradnék még élni,
ezért halogatok, késleltetek, régi
trükkök egész sorát húzom elő gyakran,
szedem a sok gyógyszert, amiért pénzt adtam,
és nem is keveset, megkérik az árát,
műtötték a szemem, minden szitán átlát,
hazudhat a költő, csak rajta ne kapják,
sok az ellendrukker, tán ki is kacagják,

ezt mondja a közhely, amit maga gyártott,
kézben van a penna, friss tintába mártott,
hosszú esték jönnek, lesz idő írásra,
habár nem alkalmas sem erre, sem másra,
azért ír nyugodtan, úgysem olvassák el,
sok idő eltelik, míg valaki rálel,
versein nem javít, mert mind csapnivaló,
így ringattam magam, üres a hintaló.

2014. szeptember 20.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-09-20 00:42:51
Utolsó módosítás ideje: 2014-09-20 00:42:51