Szeretetanya - éhomra
Az éjszaka foglya vagyok
s az ormótlan halott csendben
csikorgó telehold udvarából
belép hozzám anyám, a Vasszűz,
kinek eleven szíve kohójában
lettem én! - egy Istennek szánt érv,
hogy a világegyetemi tény:
születésem ezer okkal indokolt,
ezer érvvel érzek; mögöttem köd,
előttem falak, s ha virradat-közel,
a derengő fényben kijutok a labyrint-ból,
csak a magány, ami ébren tart,
élni hajt. Földi és mennyei seregletek:
kitartott pallos és pajzs, gazdátlan páncélruha -,
s éhes nyomorultak kereszteshadjárata
a hétköznapok kenyérihletében. Se múlt,se
jövő, Androméda-köd! -
város és fények, házak, ablakok,
idegnyugtató.ebéd álmot ringat belém, s
egy nap majd átszikrázom magam is
éhomra,át vagy fel, fel a csillagokba.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: -, -
Kötetben: - (-, -)
Kiadó: -
Feltöltés ideje: 2014-09-11 02:55:17
Utolsó módosítás ideje: 2014-09-11 02:55:17
