PASSZÍV

Emlékszem az utolsó levegővételre,
egy részem,egy nagyon kis részem
még mindig ott játszik,- felfedezőútjai járatokat hagynak
a búzában, amerre csavarog, még nem egészen
érti , de már érdekli a médiát, ettől célpont,
de ő csak a gabonakörök eredetét firtató műsorokat
figyeli értetlenül, aztán a sejtelemmel,
hogy rossz fát tett a tűzre a sarokba
vonul duzzogva, hogy őt senki sem szereti -
Innen szólongatom szakszerűen, gyöngéden
- így szól a terápiás jó-tanács, - süket, mint az ágyú,
szerintem koravén, különc gyermek
lakik bennem, ( nah, erre mit javallanak a lélek-
eregető- terapeuták?), ebből aligha lesz
trauma-feloldás, kiraktam
a saját szűröm, a küszöbön fagyoskodom ,
s hallgatom ahogy szűköl és nyöszörög a világ meg
ahogy egy skizofrén, szadista jellem töri bennem
az áldozati bárány ellenállását , nos, üresség az legalább
nincs , sokan vagyunk idebenn és levegőt is
régen vettünk már (háború lesz vagy szerelem,
nem tudom,de szabad a vérontás)
Amíg vonyítanak a kutyák a fellegekre
nem félünk, de ez a csend így holdtöltekor nagyon fáj.
Sovány a tej és gyors az utalás, a széles-sáv gondosan
a lábunk elé gördítve, csak a rezgések,
azok változtak meg, meg a szikrák a szemekben,
az erekben a lobbanás - Valamiért. Elvekért. Mindegy-
a csobbanás száraz és orrfacsaró a szellő bűze ,  
a kérdőjelek görbéje is kikopott,
az istenek tintája is beszáradt, csak
a magyarázatok oly kidolgozottak, meg a hasak és a
bevonulás, most megengedett a kiborulás is
mégis, a sorban-állás nézd milyen fegyelmezett.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-08-24 01:01:52
Utolsó módosítás ideje: 2014-08-24 01:01:52