Tél

Hallgat a hóban minden viszketés.
Összébb húz a maradék komfortzóna,
sarokban a félsz áztatja magát,
átütemezhető az orvos időpontja.
Jégvirágok nyílnak az idő hajában,
míg várok a percre.

Volt már az éjjel fagy,
vacogott a szabadon hagyott fog és
hüvelykekkel malmozott a dunyha.
Kiszámolták egymást a sarkok,
egymásba lépett a kettőnk árnyéka.

Most csendben mérik az osztályrészt.
Puhán érkezel a nyitott karokba,
felhőbe öltözött sejtelmet húzol magaddal.
Olvad a csomósra hűlt vér a csikorgó erekben.









Budapest, 2014. január 29.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-07-21 20:55:55
Utolsó módosítás ideje: 2014-07-21 20:55:55