ZUHANÁS

Üres vagyok – hallgatom a csendet
sötétség szívében messzire csengnek
az éj sikoltásai...
hazug hangok elvek – világod s fejtetőre
állított értékrended metszik fel álmom
– összevéreznek.

Faltörő kos voltam neked rontottam –
karcolatot sem látok páncélos szíveden
agyam loccsant mikor
lefejeltelek – sziszifuszi küzdelemben
kisebesedtem.

Már csak én számítok – te egyre zuhansz
feladtam küldetésem – állok a talpamon
kezemben a rád font
remények kötélvége szakadtan himbál –
el nem én téptem – látlak lenn a mélyben
– összetört tetem.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-07-07 13:28:19
Utolsó módosítás ideje: 2014-07-07 13:28:19