MAGUNKRÓL MAGUNKNAK

emberek halnak, éhen maradnak
te meg egy firkász posztmodern...
remény nem zöldül fás természetben
lehetnél angyal is ördögi rendben
nem pisálni a szembe széllel?
látom birkózol a szentbeszéddel...

ultrafóbiás feszíti Krisztust...
mosom kezeim, ez itt nem himnusz
rágódsz szavakon: kutya a szarán
homokból várat – ez a szaharám –
építek bábelt, tornyosat, mesést
ledöntik úgy is... pénzt rág a penész

ordas a télnek veszett hidege...
bűzlesz koldus, nem tűrlek idebe!
szívem kerített páncélos barakk
freskó az isten falon, mi barokk
Immánuel Ő, tudod, Ki velünk
mi megcsináljuk, Rá nagyot teszünk!

elnyomtuk bennünk, ne halljuk hangját
sikkesebb fújni buddhista mantrát
ez itt kérem a szép modern világ:
lézerfogakkal lelkedből kirág
belül és kívül romok és semmi –
lószarépítmény – el lehet menni!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-06-30 09:39:26
Utolsó módosítás ideje: 2014-06-30 09:42:42