DRÁMÁT AKARTOK ?


I.

... Mert  mutatni mi fáj
súlyosabb volna nekem ;

Hisz mindenem izzik , úgy kínoz mindég,
hogy sírok e tréfadarabban ...
míg feldördül a taps,

és senki se látja a drámát …

Drámát... A halált.

azt már én írom a végén.

Ó, ez mindennél égőbben bong az agyamban...

Nem csoda,  hogy fogy erőm.  Nem jár szabad úton az elmém...Sem testem
se halott lelkem,

mert báb vagyok : EMBER !

   Szájgödreim ajkam alatt már mélyek.

Öregszem ? Mondd!

Rám osztják az idős szerepét: egy vézna Apollót… Vád? …Isten? Sors?

Félek a jóstól,mely megmondja jövőm.
Nem baj, enyém a jövő...

Eljátszom ha kell a Pilátust!  Csak ma fehér gyolcs  hull - mint Krisztus - lábam elé, de…

fény gyúl !
S ott a világ engem figyel!

II. (Éjjeli műszak)

¬¬¬¬ Alszik a város.
Én meg egy elnyűtt   külvárosi téglalakásba
készülök  
épp haza s még lábam zaja klaffog a lépcsőn,
már is elalszom. A többszáz éjjeli műszak után.
Bent olajos padlón prózát recseg ágyam.
Aludnék…
Lázas csillagatyák lánghomloka, mint cigarettám -
Gőzsuhogás, kávé. Ásító   ablakok arca.
Első gépkocsi-rajt.  Fél hét van,  az óra nem áll meg.
Vénülök és az erőm
elfogy,
a ló is öregszik.

Ott ül a tükörben egy úr
egy munkás öntudatával.
Lelkiegészség-gond.  
Felrúgnak, majd ha elestem.
Nincs pénz, kell az erő. munkásból
hullnak a gyengék.
Költő senki! Aludj!  Gyorsan s sokat.
Ébred a halálsor.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-06-30 00:15:43
Utolsó módosítás ideje: 2014-06-30 00:15:43