Esti csendben

Némán hallgatom a csendesség szavát,
amit az alkony az éjnek ad át,
melynek köpenye terül rá a tájra,
erre a sötétbe bújó világra.

A csillagok ott fenn az égen
villognak a sötétségben.
A környéket sötétségbe
borítja az éj sötétje.

Erre csak egy-egy villamos döcög,
majd eltűnik a sötét árnyak között
és a komor házak teteje fölött
a Hold tűnik fel a csillagok között.

Halász István
Rózsavölgy, 2014. június 19.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-06-19 16:06:38
Utolsó módosítás ideje: 2014-06-19 16:06:38