Egy kereszt, egy bucska
A mama kifutó volt. Uraknak takarított.
De ő maga is nemes asszony volt, csak ezt
elfelejtette az Isten.
A nagy Isten, akinek minden reggel ő holdalakú kiflit
selymes-fölös kakaót adományozott
mégpedig bádogbögrében.
De mindig én ettem-ittam meg ezeket.
Ígyaztán az Isten hamar elfelejtette,
hogy ő úriasszony.
Sokol rádión hallgattuk a Beethoven koncertet,
őt odatoltam az ablakhoz, amely egy
borostyánnal benőtt fára nézett, s annak ligetére.
A mamának volt verseskötete is.
Petőfi Sándor összegyűjtött versei.
Volt olvasója, s volt egy Bibliája,
amit soha nem nyitott ki.
Ő igaz hívő katolikus asszony volt,
ahogyan a régi tisztacselédek.
Ellentétben apai nagyanyámmal,
aki szántó-vető parasztok sarja volt
és eleinte napszámos, majd sajtgyári munkás,
s csak aztán került a BARNEVÁL - hoz.
De anyai nagyanyám vitézi családból származott
és úgy volt cseléd.
Azóta meghalt mamám, papám, Lacim, Marim, apám, nagynéném,
Pityukám, s így nőnek sorba a földből ki a keresztek...
és a bucskák,
amik alá materialistákat temetnek.
Egy kereszt, egy bucska...
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2014-06-16 00:03:46
Utolsó módosítás ideje: 2014-06-16 00:11:56
